Rubyverzum Blog

Könyves dolgok
Tőlem, Neked, Rólad

Menü



Üdv a Rubyverzumban! Ez az oldal könyves dolgokkal és az én könyveimmel foglalkozik...
Bővebben>>

 

Nyitás: 2018.11.05.
Szerkesztő: Ruby
Téma: Blog
Tárhely: G-portál
Design: Ruby
Köszönet: Linda

 

#Interjúk #Beleolvasók #Bookstagrammerek #BookTag • #Könyvek

 
Blogok

 
Folyamatban lévő Projektek

 

 
Kész projektek

Inferno
Státusz: Kész
Formátum: Nyomtatott könyv,  E-könyv
Megjelenés: 2020.08.09.

Moly adatlap: X

Pillangó 1-2. - Liv Jackson életei, 3. - A pillangó öröksége
Státusz: Kész
Formátum: E-könyv
Megjelenés: 2020.07.11.
- 2019.11.02.
Moly adatlap: X X

A Vörös és a Vadász
Státusz: Kész
Formátum: E-könyv
Megjelenés: 2020.02.11.

Moly adatlap: X

Csak két lépés Észak
Státusz: Kész
Formátum: Nyomtatott könyv, E-könyv
Megjelenés: 2019.01.10.

Moly adatlap: X

 

Gázt neki, Chiara! és Gázt neki, Család! novella (Gázt neki! 1-2.)
Státusz: Kész
Formátum: Nyomtatott könyv, E-könyv
Megjelenés: 2019.06.06. -
2019.11.02.
Moly adatlap: X X

Kertvárosi pletyka - Kertváros 1.
Státusz: Kész
Formátum: Nyomtatott könyv, E-könyv
Megjelenés: 2019.12.12.

Moly adatlap: X

Csak két lépés a kertváros - Kertváros 2.
Státusz: Kész
Formátum: E-könyv (novella)
Megjelenés: 2020.03.31.

Moly adatlap: X

Rose 1., Rose 2. - Ébredés (Joker fanfiction)
Státusz: Kész
Formátum: E-könyv (novella)

Olvasható/Letölthető: X

Pillangó-sorozat 1,2.: Pillangó-hatás, Az igazi
Státusz: Kész
Megjelenés:2018.03.26. - 2018.08.01.

Formátum: Nyomtatott könyv, E-könyv
Megvásárolható: 2020. Január 1-től a Pillangó-sorozat 1 és 2. kivonva a forgalomból.
Moly adatlap: X X

 
Instagram
 
Facebook
 
 
 
Home

Beleolvasó * Ruby Saw: Inferno

//rubyverzum.gportal.hu/portal/rubyverzum/image/gallery/1593068776_43.png

(...)
 
A ruhát csak magamra vettem, nem volt lélekjelenlétem a cipzárral bíbelődni. A magas, rövid barna hajú pasi úgy nézett rám, mint aki még nem látott nőt. Ledermedtem, a tekintetem végig rajta tartottam. Megnyerő arcéle volt, gyönyörű kékeszöld szeme és olyan kiállása, ami azonnal elárulta, hogy ő bizony nemcsak egy férfi, aki betévedt ide.
– Hölgyem! – köszöntött apró mosollyal, majd a kezét nyújtotta felém. Nem tudtam, hogy bele merjem-e csúsztatni a sajátomat, de végül úgy döntöttem, hogy nem játszom az elérhetetlent, mert a franc tudta, hogy kinek a kije. Nem jár-e el a szája. A pillanat tört része alatt uralkodott el rajtam a paranoia.
– Köszönöm! – feleltem, majd beléptem mellé. Szorosan fogtam magam előtt a ruhát, hogy ne le hulljon a mellemről. Próbáltam elvonatkoztatni, attól, ami percekkel ezelőtt történt velem. Undorodtam a gondolattól, hogy fejet hajtottam annak az utolsó féregnek, de nem tehettem mást. Nem volt választásom. Semmi. Egy apró reménysugár sem volt, amibe belenézhettem volna, csak sötétség vett körül.
– Csak, egy pillanat az egész. – Hirtelen mögöttem termett, majd a hátamra tette a kezét, mire azonnal megfordultam. Feldúlt voltam, zaklatott, és még ő is fogdosni akart. – Semmi gond – intett nyugalomra. Ahogy a szemébe néztem, és éreztem azt a melegséget, amit magából ontott, talán kicsit meg is nyugodtam. – A cipzár – mondta, majd félmosolyra húzta vékony ajkát. – Fordulj meg, segítek. – Már csípőből ment a szófogadás, így hátat fordítottam neki, és engedtem, hogy felhúzza a ruhám cipzárját.
Közel jött hozzám, éreztem a leheletét a nyakamban. Reszkettem az érintésétől, pedig tisztelettel bánt velem. Lehet pont ez volt a baj.
– K-köszönöm – dadogtam, és mereven néztem a lift ajtaját.
– Rögtön visszakísérlek a szobádba – felelte, aztán megnyomta a négyes szám melletti gombot a panelon. Csendben vártuk meg, hogy megérkezzen a lift. Nagyon levegőt sem mertem venni, éreztem a hátamon a tekintetét.
Noha egy pillanatra megnyugtatott, mégsem mertem megfordulni. Tudtam, ha újra ránézek, akkor olyan gondolatok fészkelik be magukat a fejembe, amiknek semmi keresnivalójuk nincs ott. Az érintése jólesett, viszont... Viszont megrémített maga az egész szituáció. Nem tudtam, hogy kiben bízhatok, és kiben nem. Kedves volt, de mégis úgy éreztem, hogy ez csak egy álarc. Új volt még nekem ez az egész, és nem igazán akartam, hogy sokáig tartson, sőt egyáltalán nem akartam, hogy tartson valameddig is. Nem akartam itt lenni! Lehunytam a szemem, úgy vártam, hogy megérkezzen a lift. Csak el akartam szaladni, elbújni. Sírni tudtam volna, de valamiért nem ment.
– Itt is vagyunk – biccentett. Felkaptam a fejem, az ajtó felé indultam, ekkor azonban a karom után nyúlt, átfogta a derekam, és kivezetett a liftből. Megrezzentem az érintésétől. Idegesen pillantottam rá, válaszul mosolygott. – Gyere, elkísérlek. – Nem tudtam hová tenni a végtelen nyugodtságot, ami kirajzolódott az arcán.
Talán hinnem kellene neki, gondoltam. De mégis mit hihetnénk? Miben hihetnék? Ez egy bűnbarlang, tele romlott, gonosz és könyörtelen emberekkel; mind egyet akarnak: szenvedést látni mások arcán. Ő miért lenne más? Azért, mert kedvesen nyúlt hozzám? Azért, mert elkísér? Hiszen ez a munkája. Munka... Miféle munkahely? Miféle munka ez?
– Azt hiszem, ez a szobád – mutatott az ismerős ajtóra. Nem szóltam, csak bólintottam. Mégis mit mondhattam volna?
Az ismerős folyosó fényekkel volt kivilágítva. Nem sok mindent láttam az épületből, de ezt a folyosót nagyon jól ismertem, ahogy a szobám ajtaját is. Lelassította lépteit, elengedett, aztán elém sétált. A padlót bámultam, nem mertem ránézni.
– Kérlek – szólt. – Tőlem nem kell félned, én nem akarlak bántani, csak vigyázok rád.
Vigyázol rám? Tettem fel a kérdést magamban. Ha annyira vigyázni akarsz rám, akkor vigyél el innen!
Legszívesebben kimondtam volna. Ő is csak egy a sok közül, könyveltem el végül magamban.
– Köszönöm – mondtam. Idegesen kapkodtam a tekintetemet a padló és az ajtó között, végül a kilincsre tettem a kezem.
– Nagyon szép vagy.
– Köszönöm – dadogtam zavartan.
– Miért nem nézel rám? – kérdezte. Meglepett. Miért néznék rá? Miért néznék a szemébe? Azért, hogy lássa a lelkem? Azt, hogy ezer sebből vérzik? A nyelvemre kellett harapjak, hogy ezt ne mondjam ki, inkább vettem egy nagy levegőt, és azt válaszoltam, amit hallani szeretett volna:
– Mert félek.
– De hiszen mondtam, hogy tőlem nem kell félned. – A hangja lágy volt, az ujját az államra tette, hátrahőköltem. – Kérlek, nézz rám! – emelte fel a fejem. Kénytelen voltam ránézni. A szeme csillogott, gyönyörű színekben pompázott a tekintete, de nem tudtam, hogy ez most nekem szól, annak, hogy komolyan szépnek gondol, vagy annak, hogy látja a rettegést benne. – Snake vagyok, Vergilius szolgálatában. Én vigyázok a lányokra – mutatkozott be.
– Raven – mondtam én is a nevem.
– Nagyon titokzatos egy név – döntötte oldalra a fejét, és félmosolyt villantott, mintha kicsit gonosz lett volna a mimikája.
– Köszönöm – feleltem. Menekülni akartam a közeléből, de nem tudtam megmozdulni, úgy éreztem, hogy földbe gyökerezett a lábam. Mintha hatott volna rám.
– Sajnálom, hogy itt vagy.
– Én is sajnálom.
– Hidd el idővel jobb lesz.
Idővel? Miféle idővel? Miért lenne jó?
– Ez borzasztó, de nem tudok mit tenni, el kell viselnem – csúsztak ki a szavak. Úgy éreztem, hogy kimondhatom, amit gondolok, így hát az igazságot mondtam, azt, amit valójában éreztem. – Nem hiszek benne.
– Miért nem hiszel?
– Nem tudom – mondtam halkan. – Nincs miben. Elfordult tőlem a világ.
– Pedig a szemedben ott az egész világ. Egy gyönyörű világ. – Csendben néztem őt. Nem értettem, hogy miért mondta ezt. Valószínűleg csak a lábam közé akart férkőzni, mint mindenki. Elillantak a pozitívumok a lelkemből. Összehúztam a szemem, és résnyire nyitottam az ajkam. – Nos, jó éjszakát, Raven.
Csak hümmögtem, nem válaszoltam. Miért kívántam volna neki jó éjszakát? Elsétált mellettem, én pedig beléptem a szobába.
Pár pillanatig csak álltam a helyiség közepén. A szívem hevesen dobogott, azt hittem, hogy elájulok, de valami más történt. Öklendezni kezdtem. A fürdőbe rohantam, majd a WC elé térdeltem, és elhánytam magam. Nem bírta bevenni a gyomrom ezt a sok szart. Undorodtam magamtól. Attól, amit tettem, mintha nem is én lettem volna. Hiába bizonygattam, hogy muszáj, hogy meg kell mindent csinálnom azért, hogy életben maradhassak, egyszerűen a lelkem nem bírta a rá nehezedő nyomást.
Levetkőztem, aztán beálltam a zuhany alá. Nagyon sokáig folyattam magamra a vizet. Azt hittem, ha elegendő időt töltök a tus alatt, akkor megtisztulok. Azt hittem, hogy ez működni fog, de tévedtem. Semmi nem történt. Még jobban undorodtam magamtól, de hittem, ha összeszedem magam, akkor talán megváltozik valami. Valami… Sosem vágytam még ennyire haza.
A dobozban egy kristály karkötő volt. A fizetség, alamizsna azért, amit elvett tőlem, a lelkemért.

A könyv megvásárolható itt: BookDreams

Címkék: beleolvasó
2020.07.19. 14:18, RubySaw Vissza a bloghoz
Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
Még nincs hozzászólás.